Boldog nőnapot kívánunk!
Ó, Nők, kik vagytok ti? Ahogy a Nap első tavaszi sugarai szembetűznek és meleget érzünk, ugyanúgy érzünk az igazi Nő iránt. Ki a nő? A nő a férfi hiányzó része, az igazi nő bearanyozhatja az életünk, a női lélek csodákra képes. Felmelegít, életet lehel, s a hideg férfiúi racionalitás eltelik valami megmagyarázhatatlan jóérzéssel, mintha a Nap melege lenne, millió sugár, de a sokból egyetlen sugár az, amely épp érted, értem, értünk ragyog, süt, melegít, hogy ráérezzünk, nélkülük nem vagyunk egészek, csak részek, félig készek, általuk lehetünk igazán emberek, érző, szerető lények. Ők teljesítik be a csodát, önmagunk folytatásának csodáját is ők művelik, ők képesek életet adni gyermekeinknek, vágyat, hevet lehelnek a férfiakba, s az igazi szeretetért otthonná lesz a lakás, meleg fészekké az otthon, a család összetartói is ők. Nélkülük céltalanul téblábolunk a létben, általuk nyer célt és értelmet az életünk.
Ti nők, ti vagytok a forrás, hogy a férfiakban is kivirágozzon a szerelem, szeretet, hűség, és persze nem csupán egyetlen napon, de ezen a napon illik igazán köszönteni, kis figyelmességekkel meglepni őket, a legkisebb kicsi kislánytól kezdve, és el nem felejtkezni a nagymamákról! Az igaziakat mindenképpen köszöntsük szívünk minden melegével!
De kik is az igazi nők?
Balzac szerint a nő átmeneti lény az ember és az angyal között. Wagner szerint az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák azt.
Az igazi nő tudja, a legfontosabb feladatát: megteremteni az igazi otthont, nem engedni kihűlni a fészek melegét, felnevelni gyermekeink, ápolni a rászorulókat, és szeretni, szeretni bennünket. Tőle tanuljuk, mi a hűség, szeretetük sugárzik túl Téren és Időn. Időtlenül tudnak szeretni. Az igazak, a jók.
Ma az igaziakat köszöntjük, a legkisebb kislányokba is beleképzelve a majd igazi szépséggé és jósággá érett nőt, eljövendő édesanyákat, akik felnevelik majd dédunokáinkat, megköszönve szépségüket, jóságukat, hűségüket, a z igazi nőket, a legöregebb nagymamákig , az igazi édesanyákat, akik érzik és tudják tudatosan vagy tudattalanul, hogy mi a legszentebb kötelesség : életet adni és nevelni szívük minden szeretetével. Mert ezen dől el a jövőnk.
Para Olga (lásd az erdely.ma főoldalán)
Hozzászólások