Vakáció előtti vakáció majdnem 3 hetet tartott. A tanév utolsó hetén ismét elkezdődött az óvóda. Hivatalos évzáró még nem volt, úgyhogy erről a jóról sem maradtak le gyermekeim. Maradt szűk 4 nap, hogy elmélyüljenek a szerep minden rejtelmében.
Péternek nem füllik a foga az óvodához. Legalábbis reggelenként. Szegény, ha tudná, hogy ez az évzáró pusztán merő formaság, hiszen július közepéig még tart a napközi.
Hétfőt hangosan indította, nem akart felkelni, öltözni, fogat mosni, indulni, bemenni az oviba, levenni a cipőt, s főként nem akart ott maradni. Borcsa segített öltözni, s fél órán át türelmesen várt, amíg sikerült elindulni. Apa hősiesen tűrte, ameddig tűrhette.
A keddi logopédus elég vonzónak bizonyult ahhoz, hogy minimális Morc-látogatással átvészeljük a reggeli készülődést.
Szerdán maradtam én is. Hétfői műsor ismétlődött. A gyógyszerem elgurulófélben volt, amikor megkérdeztem: Péter, maradsz itthon mamával, vagy jösz az oviba? Megyek oviba – válaszolta szipogva. Ettől kezdve békésen ment a menet.
Csütörtökre óvodailag tűzoltóságlátogatás volt tervezve. Bátran elmentem dolgozni, hiszen ez elég kívánatos program ahhoz, hogy az ember gyermeke kipattanjon az ágyból. Tévedtem. Még jó, hogy apa feltalálta a spanyol viaszt: idő, türelem. Semmi sürgetés. Lustizós hosszú mese Papóról, a kutyáiról, a szőlősről, apa madárfészekleséről, gyerekkori horgászásokról. Megvárni, míg mindenki magától kikászálódik az ágyból. Toronyépítés, kirakózás. Az eddigi fél órai készülődés egy órára nyúlt, de mentes volt minden panasztól. Apa idegei nem borzolódtak egy cseppet sem.
Spanyol viasz bevezetve.
Hozzászólások