Egy napsütéses őszi délelőtt Borcsa odakötözte magát a kerítéshez a kabátja derékmadzagjával. Mikor már elég szorosan ráfeszült a cucc a derekára, el kezdett kiabálni:
– Segítség, nem kapok levegőt!
Piri mama egy-kettőre kiszabadította, s megtartotta a leckét.
– Péter volt – hazudta a leány szemlesütve.
Gyorsan elő a fiút. Váltig állította, hogy arra sem járt. Piri mama rájuk szól, azonnal vallják be, ki kötözte oda Borcsát a kerítéshez. Erre a leány:
– Na jó, én voltam. De gondoltam, azt mondom, Péter volt. Az úgy jobb.
Hozzászólások