Péter erdei iskolába megy 5 napra. Ahogy közeledik az indulás napja, egyre nagyobb az izgalom. Böngészi a vinnivalók listáját, gyakorolja a bőrönd húzogatását. Egész hétvégén pakolunk, hajtogatjuk a ruhákat, számoljuk a zoknikat, mossuk a gumicsizmát, suvickoljuk a gumipapucsot, alkalmas alvómacit választunk. Közben csupa jó tanácsokkal látjuk el a gyermeket. De olyan mennyiségben, hogy képtelenség egyet is megjegyezni belőlük.
Hétfőn hajnalban a fiú kipattan az ágyból, indulna. Megnyugtatjuk, alhat még.
Reggel a Sportcsarnok felé vesszük az irányt. Az autóban közli, hiányozni fogunk. Apa nagyon szép és vicces beszédet tart, melyet nem tudok felidézni, mert erősen koncentráltam arra, hogy ne bőgjek.
Toporgunk egy sort a busz előtt. Péter szorongat, keresi az ölelésünket.
Elindult, integettünk. Pénteken várjuk.
Hozzászólások