Napokig hallgattam e blogban. Mert közben olvastam és elmélkedtem.
Olvastam, ámuldoztam, hüledeztem, bólogattam, elemeztem, fejtegettem, újraélve hét évtized eseményeit.
Nem volt egyszerű. Megvallom, – kikészített. És elgondolkoztatott. Mert én csak tudtam róla, hogy készül, de nem vettem részt e könyv alkotásában.
Igy számomra sok volt benne az új, a meglepetés. Igen, sokmindenről ebből a könyvből értesültem. Sok kérdésre e könyvből kaptam meg a választ.
Kit kell(ene) tulajdonképpen a történtekért felelősségre vonni? – gondolkodom azóta is egyfolytában.
A “tárgyakat”, vagyis áldozatokat?
Az “eszközöket”, vagyis besugókat?
Úgy érzem,- nem! Hiszen őket, – mindkét csoportot,- úgymond létrehozták, megalkották.
Mesterségesen. Méghozzá változatos módszerekkel, amit tökéletesen visszaad ez a korrajz.
Az a tulajdonképpeni vétkes akit/amit már nem lehet felelősségre vonni, mert már nem létezik, halott: a társadalmi rendszert. Amelyben mi annyira hittünk, legalábbis az elején, hogy egyre fejlődik, halad előre a Jó felé, s annak érdekében lelkesen kiabáltuk a jelszavakat, lengettük zászlóinkat, elszenvedtük a bajokat/bánatokat s örültünk a jónak/szépnek. Mert ne tagadjuk, mindkettőben volt részünk tarka, változatos életünk folyamán.
Sajnálom, hogy a három barát és sok szereplője nem érte meg e könyv megjelenését. Magamat ilyen szempontból szerencsésnek mondhatom…
http://magyarnapok.ro/2017/konyvbemutato-eddig-hallgattak-most-beszelnek/
http://magyarnapok.ro/2017/galeria/gallery/mersdorf-ilona-horvath-pal-errol-nem-beszeltunk-konyvbemutato/
Hozzászólások