Amerika nemzeti ünnepének estéjén, július 4.-én történt. Elindultunk megcsodálni a tűzijátékot. Nem kellett érdeklődjünk hova kell menni, honnan látszik majd legjobban, hanem belesodródtunk és gyalogoltunk végeérhetetlenül a nagy embertömeggel, hagytuk magunkat vezetni.
Közben egy szűk rendőrkordonon vizsgálaton estünk át. Az egyenruhások belenéztek minden táskába. Nálam egy műanyag gömblámpa volt dobozba csomagolva egy zacskóban, a Chinatownban vásároltam. Bár ne tettem volna. A végén már el akartam dobni, annyira zavart, annyira terhemre volt. (Nem tettem. Hazahoztam s itthon dobtam el, mert nem passzolt az itteni áramhoz.)
Nós, a rendőri vizsgálatnál a lámpa nem érdekelte őket, ki se kellett nyissam a dobozt, hogy lássák mi van benne, csak megemelték a zacskót, könnyűnek találták, s azt mondták, hogy oké. Egy bomba nem ilyen pihekönnyű…
Egy nagyon- nagyon távoli helyre vezetett a tömeg, az ENSZ székháza közelébe, az East River partjára. Álldogálás közben rá-ránéztem a tévéből jólismert távoli épületre, ahonnan biztosítják kisebb-nagyobb (valljuk meg, inkább kisebb, mint nagyobb!) sikerrel a világbékét.
Fentről helikopterek vizsgálták fényes csóvával, hogy nem tartózkodnak-e valamelyik épület tetején terroristák. Nem tartózkodott senki, üresek voltak a háztetők. Pedig milyen jól lehetett volna onnan szemlélni a tűzijátékot! Még a házakban, ablakokban sem lehetett mozgó alakokat látni. Állítólag kilakoltatták a közelben lévő épületeket.
Az emberek kinyújtható székeket hoztak magukkal, mások szőnyegeket, plédeket, sőt hálózsákokat, s arra telepedtek le csoportosan, vagy párosával. Az elején még csóváltam miatta a fejem, aztán hamarosan beláttam, hogy rendkívül okosan tették. Mi, nem ismerve a szokást, semmit nem vittünk magunkkal, (csak én a lámpát. Hát, arra ott nagy szükség volt, mondhatom!)
Fáradtak voltunk, kegyetlenül fáradtak. Ha valamelyikünk azt kérdezte volna, hogy hagyjuk-e ott az egészet s menjünk haza, én szavaztam volna rá elsőnek.
Szerencsére maradtunk s jól tettük, mert a fáradság másnapra elmúlt, az élmény pedig megmaradt.
Hozzászólások