Éva küldte az alábbi anyagot.
Mikes Kelemen
(Zágon, 1690. augusztus – Rodostó, Törökország, 1761. október 2.)
„Én úgy szeretem már Rodostót, hogy soha el nem felejthetem Zágont!” (Mikes Kelemen)
325 éve, 1690 augusztusában Zágonban született Mikes Kelemen, a II. Rákóczi Ferenc oldalán emigrációba vonuló kuruc bujdosók egyik legismertebb alakja, aki Lengyelország és Franciaország után a törökországi Rodostóba is hűen követte a fejedelmet. II. Rákóczi Ferenc íródeákja, kamarása, író, műfordító, akit a magyar irodalomban a rokokó mestereként, a magyar széppróza megteremtőjeként tartanak számon. Fő műve a Törökországi levelek, egy 207 fiktív levélből álló gyűjtemény, melyek közül az első 1717. október 10-én, az utolsó 1758. december 20-án kelt. A levél írója a bujdosó Mikes Kelemen, címzettje a Konstantinápoly mellett lakó kitalált P. E. grófné.
„Az egész régi magyar irodalomban, a kezdetektől a XVIII. század végéig terjedő számos emberöltőben nincs még egy olyan vérbeli csevegő és olyan igazi, vérbeli szépprózaíró, mint Mikes Kelemen. És ennek a nagy csevegőnek sohasem akadt olyan társasága, ahol kicseveghette volna magát. Beszédvágyát öntötte ki szépprózájában, amelynek nemhogy életében, de utána még sokáig nem akadt olvasója.
Amikor Mikes Kelemen irodalmi leveleit írja egy kitalált nőrokonhoz, itthon Magyarországon éppen nincs semmiféle irodalom: a kuruc törekvések tragikus bukása után, a szatmári béke után, amellyel a nemesség elárulta saját eszméit is, és sokáig ember alatti létre kényszerítette a jobbágyságot, olyan sivárság következik, amelyben az úr, ha lehet, nem is beszél magyarul (ha kisúr – latinul beszél, ha nagyúr – németül, ha nagyon nagy úr – akkor csak franciául), a nép pedig még énekelni is elfelejt. Ebben az irtózatos csöndben nem lehet irodalmi élet.
Aki ezekben az évtizedekben számottevő magyar író-költő tud lenni, az közönség nélkül, leginkább távol a hazától fogalmazza úgyszólván csakis magának a mondandókat. Faludi Ferenc versei jórészt Rómában keltek, Amadé László magas rangú katonatisztként többet van külföldön, mint idehaza, Mikes Kelemen pedig huszonegy éves korában lesz emigráns, Franciaországban érik íróvá, Törökországban írja művét, ott is hal meg hetvenegy éves korában, 1761-ben. Leveleskönyve idővel véletlenül kerül haza, és csak 1794-ben jelenik meg. Őt is az elődöket kereső felvilágosodás fedezi fel, akárcsak Zrínyit. Nem hathatott a kortársaira: amint megismerték, azonnal tisztelt klasszikus lett. De olyan klasszikus, aki évszázadokkal később is frissen, szomorkás derűvel, egyszerre kora tanújaként és minden kor szórakoztatójaként szól az olvasóhoz. És nyelvi gazdagsága, csevegő könnyedsége akkor is elbájol, ha levelei mellett kevéssé ismert, bár nagyszámú prózafordításait olvassuk. Ő volt ugyanis mellékesen a francia irodalom első programszerű, rendszeres magyarra fordítója, de fordításait még a század végén sem ismerték, amikor pedig már volt magyar olvasóközönség, és a “vigyázó szemek” izgatottan fordultak Párizs felé.
Bessenyeiék számára forrásanyag lehetett volna Mikes fordításainak áradata, de Bessenyeiék sem tudták, hogy volt egy Mikes Kelemen nevű elődjük. Fordításai csak akkor jelentek meg végre, amikorra már elavultak, és már csak brilliáns nyelvi megoldásai érdekesek.
A Törökországi levelek azonban nemcsak stílustörténeti nagy emlék, sőt nemcsak kordokumentum, hanem múlhatatlan értékű irodalmi alkotás: a XVIII. században oly divatos leveleskönyv műfajának első és talán egyetlen világszínvonalú magyar megvalósítója. Írója pedig egy újra meg újra időszerű magatartás – a szakadatlan honvágyban élő emigráns – legvonzóbb változata.
Aligha túlzás, ha azt mondjuk, hogy a mi számunkra az egész XVIII. századvég előtti irodalmunkból a Törökországi levelek a legélvezetesebb prózai olvasmány, és Mikes Kelemen talán egészen Kármánig a legélvezetesebb magyar prózaíró.
De amikor élt, és amikor senkihez és mindenkihez szóló leveleit írta, ezt nem tudta senki.“(ww.mek.oszk.hu)
Zágoni Mikes Kelemen székely nemesi család sarja volt. Apja Thököly híve, akit a császáriak elfognak és kivégeznek. A protestáns fiúnak a család egyik katolikus barátja lesz a gyámja, ennek hatására maga is katolizál, a jezsuiták kolozsvári gimnáziumában tanul. A kuruc hagyomány és a katolikus vallásosság együtt igen alkalmassá teszi, hogy Rákóczi Ferenc fejedelmi udvarába kerüljön. Tizenhét éves korában a fejedelem apródja lesz. Példaképe, eszményképe Rákóczi, akit híven szolgál mindhalálig. S amikor már a bujdosó fejedelem nem él, a hűséges Mikes az emlékét szolgálja mind a maga haláláig.
A bukás után Rákóczival megy a számkivettetésbe. Párizsban és Versaillesban már a hontalan fejedelem bizalmas titkára, az is marad mindvégig. Öt évig élnek Franciaországban. Ez idő alatt Mikes nemcsak jól megtanul franciául, hanem megismerkedik a kor francia, sőt némiképpen angol irodalmával is.
Amikor Rákóczi csalódott a francia udvar külpolitikájában, nem volt mit keresnie tovább Versailles-ban. A szultán pedig meghívta. Most az ősi ellenségben, a törökben reménykedtek, hogy előbb-utóbb segítséget nyújt Bécs ellen. Ebben is csalódniuk kellett, de legalább biztonságos otthont találhattak Törökországban, ahol végül is Rodostóban jelölték ki lakhelyüket. 1717-től 1761-ben bekövetkezett haláláig, tehát negyvennégy évig élt Mikes Kelemen Törökországban.
Mikes Kelemen (író) – Wikipédia
és a levelek
Mikes Kelemen: Törökországi levelek – MEK
***
Simon Katalin: Mikes Kelemen üzenete
Kakukk hangját hozza messziről a szél,
aggastyán tölgyfák alatt fejedelmi
pompában pihen a fáradt fény.
Rodostóból üzen a jó deák,
a hírt hallani kihúzza derekát, figyel a két öreg:
Szilvafáink gyümölcse már beérett,
szőlő a dombokon, míg ellát a szem,
Urunk imáját is, reméljük, Isten meghallgatja,
s fordít a sors az otthoni helyzeten.
Megszerettem ezt a helyet, emberekkel
sincs nekem bajom, de esténként sokáig nézek
egy fényes csillagot, hisz tudom,
Zágon felett is ez a csillag ragyog.
Hozzászólások