Szlovákiából kaptam az alábbi anyagot:
Önhöz fordulok, kedves hallgató. Nagy bajban vagyok. Elvesztettem az önbizalmamat. Sajnos nem tudom hol. Pontosan arra se emlékszem mikor, ami egy vénemberrel itt-ott, ugye előfordul. Sajnos az utóbbi időben már többször gondom volt vele. Egy ideje amúgy is csak zsugorodott, zsugorodott. Már egész picurka volt. Tehát még jobban vigyáztam rá, de egy óvatlan pillanatban mégis eltűnt. Most, amikor az önbizalom az egyetlen dolog a világon, ami nélkül az utcára se ajánlatos kilépni. Azért is fontos egy kisnyugdíjasnak, mert ez az egyetlen dolog amire még nem róttak ki adót a telhetetlen oligarchák. Most ezt is nélkülöznöm kell, mint például a magánhelikoptert, az aranycsapos fürdőszobát, a Karib-tengeri nyaralásokat vagy a csinos, korban hozzám illő huszonéves gésákat. Ilyenkor, év elején is nagy szükségem van az önbizalmamra. Attól tartok önerőből nehéz lesz visszaszerezni. Annál is inkább, mert a környezetünkben nagyon sok a szemét, a piszok, meg a gaz-ember, az önbizalom rákfenéje.
Kérem, keressék Önök is. Most az téli lélekbúvárkodások idején terjesszék ki figyelmüket a sok-sok, életünket megbéklyózó mindenféle kütyükre, vírusra, szemét dombra, fekete foltra, élősködőre, okos telefonra, mindenre, ami az utóbbi időben ránkzuhant és keseríti életünket. Talán valahol ezek közelében keresendő az én önbizalmam is. Ha megtalálják hozzák el nekem vagy postázzák, mondjuk csomagban, rafináltan két arany tégla közé rejtve.
A becsületes, jóravaló megtalálót busásan megjutalmazom. Bár nincs semmilyen vagyonom, nem vagyok dúsgazdag, de képzeletbeli tarsolyomban van sok jó dolog.
Aki megtalálja és visszaadja önbizalmamat annak minden további nélkül megveregetem a vállát, mind a kettőt, meg is ölelem. Megsimogatom a kezét, arcát, festett haját, kopasz fejét. Lesz számára egy-két kedves, hízelgő szavam. Ha az illető hölgy, kezet csókolok neki, szót ejtek szépségéről és meghívom egy erdei sétára a Börzsönybe. Saját kezemmel szedek neki diót, gtombát, mogyorót, kökényt, szedret, galagonyát.
Az önbizalmam megtalálójának, visszaszolgáltatójának megmutatom a Kerek hegyről az esztergomi bazilikát, Visegrádot, az egész Duna-kanyart, a fakanál gyüjteményemet, mind a hat tyúkomat a kényes kakasomat, macskáimat, valamint a tavasszal beojtott almafácskáimat. Kézzel, rajzolt díszbetűkkel írok neki szívhez szóló köszönő levelet, meghatót, szépet, csak hozza már valaki vissza az elveszett önbizalmamat.
Számomra ez lesz a legszebb mindenkori ajándék.

M. Nagy László