Kiderült, nincs szükség ajakfék műtétre. Volt öröm, fagyi meg minden. El is indult az aprónép Zilahra. Két hétig boldogították a nagyszülőket. Pusztították a gyümölcsöt, bicikliztek, fociztak, pancsoltak az udvaron, szorgosan szedték a lehullott gyümölcsöt, néhanapján a városban korzóztak. Eső idején a padláson rendeztek be kuckót maguknak. Minden napra akadt valami móka.
Ezalatt kifestettük a konyhánkat, azóta is szokjuk a kéket 😀 Eltüntettük a hét év alatt felgyűlt rajzokat a falról. Csudajó párterápiás csapatépítő volt, sokat nevettünk és sokat emlegettük a gyerekeket.
Pénteken izgatottan vártuk, hogy indulhassunk. A nyakszorítós ölbeugrás után körbevezettek, megmutatták, mi minden történt két hét alatt. Este együttalvás.
Raktuk a zakuszkát, kompótokat, lecsót és savanyúságot. Volt horgászás, körte és barack szüret, krumpliásás. Hétfőn délután 3-kor parkoltunk a kolozsvári vasútállomáson. Mamikát vártuk. Kezdődött az itthoni négynapos vakáció.
Hozzászólások