Nem takarítok, mégis tisztaság van. Nem rakunk rendet, mégis rend van. Nem főzünk, mégis finomabbnál finomabb falatok kerülnek az asztalra. Ki lehet látni az ablakon. A függönyök újra fehérek. Reggel 10 perccel korábban sikerül elindulni. Miért? Mert itt van Magdi mama. Szegény naphosszat egyedül tartja a frontot. Sokat javított a házunk élhetőségi indexén.
Délutánonként társasoztam a gyerekekkel, este fektetés után főzés helyett olvastam. De a nap legjobb pillanata az volt, amikor beléptem az előszobába, s megláttam a glédába rakott cipőket. Egy homokszem nem sok, de annyi sem hevert szerteszét a padlón. Elöntött a boldogság.
El tudnám viselni. 🙂
Hozzászólások