Macska

Cirmi a vadiúj háziállatunk. Ő a szomszédoktól örökbefogadott apró fekete macska.
A gyerekek nagyon készültek. Legalább egy éve nyaggatnak hal, hörcsög ügyben. Kiegyeztünk egy kinti macskában. Még magunk után sem győzzük a takarítást, nemhogy egy háziállat után. Szóval a macska meglett. A hozzánk költözése utáni 10. percben Borcsa üvöltve rontott be a házba: – Anya, nem is tudtam, hogy ilyen nehéz a macskatartás!!! – merthogy megkarmolta a cicuka.

Első nap felváltva őriztük a macskát az udvaron, nehogy Gausz felfalja. Történt néhány barátkozási kísérlet, de a viszony nem teljesen felhőtlen. Azóta felváltva vannak szabadon, vagy Gausz van megkötve, s a macska sétálgat szabadon, vagy a macska van a pincébe zárva, s Gausz kószál.

Az uram, ki világéletében nem tartott macskát, ellenben kutyát annál többet, tanácstalanul tette-vette az állatot. Meg is állapította: – Azt se tudom, hogy kell macskát nevelni, el kell olvassam az interneten. 😀

Aggodalma nem volt hiábavaló. Mert a lelkesedés első napjai után rámaradt a macskatartás annak minden szépségével együtt. 😀