La Paloma, avagy Nevezz egyszerűen Torreronak!
A Paloma galambot jelent spanyolul, a Torrerok pedig azok a daliás férfiak, akik a bikával küzdenek több tizezer néző előtt az arénában, a spanyol nők bálványai.
Mint egy operaház, vagy koncertterem, olyan cifra a Paloma táncpalota. Ide járnak táncolni szépen felöltözve: a kisemberek, a nyugdíjasok, az öregurak, a háziasszonyok, a takaritónők és még ki tudja kicsodák. Kabátjukat, táskájukat a megörzőbe adják, akárcsak az operában. Nem ismerik egymás igazi nevét, itt mindenkinek álneve van. Manuelo azt mondja, nevezz egyszerűen „Torreronak“. „Torrero“ táncoltatja „Amazonét“. Nem illik megkérdezni, hogy a valóságban kicsoda- micsoda a partner, mert a Palomában szabály az inkognito.
A belépő olyan egy euró körül van. Délután hattól-tízig tart a tánc, zenekar szolgáltatja a hangulatos, fiatalkorukbeli nosztalgia zenét.
Alberto az ajtónál ellenőrzi, hogy kik jönnek be. Jóformán már minden arcot ismer, hiszen főleg törzsvendégek érkeznek, akiknek saját asztaluk van, piros bársonyszékekkel, helyüket nem foglalja el senki. A személyzet gondoskodik arról, hogy háborítatlanul szórakozzanak.
A hétnek négy délutánján a Paloma táncpalota számukra egy sziget, ahova a magánytól, az öregségtől, vagy a családi csatáktól menekülnek. A Palomában biztos talál az ember valakit, aki karjába veszi és tánc közben azt súgja neki, hogy „szép vagy!“ És ő el is hiszi. S engedi magát vezetni a zene ritmusára. Lehet, hogy éppen egy kicsi, sovány, öregecske torrerotól, dehát az is jobb, mint a semmi, a senki. Fontos, hogy táncoljon az ember. A partner jóformán mellékes. Illetve mondjuk így: nem mindig fontos.
A Paloma ezeknek az embereknek egy „pót“-család. Sőt a magányosoknak „a“ család. Idejönnek hogy elfelejtsék a bajukat. Aki ide jár, az romantikára vágyik és itt meg is kapja azt. Bedauerolt, sárgára festett hajjal, virágos ruhába felöltözve, felékszerezve, vigadnak, bolondoznak, táncolnak. Nagyjából egykorúak, így nem kacagja ki őket senki. Illetve, hát ott mindenki kacag. Kacag, mert jókedvű. S a jókedv, a kacagás olyan ragadós. Valóságos terápia. Minden délután egy élmény, amit ott töltenek. A tánc nélküli napok ezzel szemben eseménytelenek, szürkék. De szerencsére a hétnek csak három unalmas napja van, a hétfő, kedd és szerda, mert csütörtöktől megint kezdődik az „élet“ a Palomában.
Itt nem hütlenségről van szó, azt szögezzük le, hisz hazamennek utána, kiteszik a vacsorát, övéik észre sem veszik hogy a nagymama délután táncolni volt. Csak azt látják, hogy olyan vidám. És az olyan jó, ha a nagymama vidám, nem pedig zsőrtölödő, vagy szomorú.
A tulajdonos egyik őse varázsolta az álompalotát, a kicsi „Versaillest“, amelyről örökké álmodozott. S ebben a palotában ma a nagymamák „fiatal hercegnőknek“ érzik magukat, az öregurak pedig, hát ők „Torreroknak“.
A történészek szerint a város legelevenebb műemléke a Carrer de la Paloma utcában lévő palota, Barcelona legjelentéktelenebb negyedében az El Raval-ban. Ezért a turisták kiváncsiságától szerencsére védett.
A palota mellett a tánchoz szükséges szolgáltató-egységek sorakoznak. A fodrász- és kozmetika szalonban helyrehozzák a kicsi szépséghibákat, amennyire lehet, eltüntetik az évek és a sors nyomait. A parfüm boltban olcsó illatszereket vásárolhatnak. A cipőüzletben magas, vagy félmagas sarkú, táncolásra alkalmas lábbelit forgalmaznak. A férfiaknak is. Még hét centis sarokkal is. Mert ha az alacsony torrerok azt húzzák fel lábukra, jobban felérnek táncosukig…
Fél hatkor a nők már sorban állnak a bejáratnál. Az öregurak kicsit távolabbról figyelik a sort, kik jönnek, érdemes-e bemenni, megéri-e.
Táncolni jobb, mint tévé elött ülni,- vallják valamennyien. Azt az élmény, amit ők ott benn a Palomában átélnek, azt más korukbeliek esetleg csak álmodják. Kialakulnak ott még kapcsolatok, késői szerelmek is, de azt nagyon bizalmasan kezelik.
Délelőtt a táncprofiké a hely, ők gyakorolnak a parketten. Pénteken és szombaton van egy második műszak is, ami reggelig tart. Fiatalok töltik meg ilyenkor a helységet. Azok, akik szeretik és igénylik a romantikát. Mert a Paloma más, mint egy közönséges diszkó. Többet nyújt annál.
Divatbemutatókra, díszebédekre, nagyméretű ünnepségekre is kibérelik a helységet.
De térjünk vissza a mi törzsvendégeinkhez, akik széles jókedvükben észre sem vették, hogy elrepült az áttáncolt négy óra. Tízkor kipirult arccal megtapsolják a zenekar játékát és igazi jóbarátokként búcsúznak egymástól:
Adios Amigos! Viszontlátásra, Kedves!
Viszontlátásra a jövő csütörtökön!
*
Nem éppen erről szól az alábbi anyag, mert ebben keverednek a korosztályok, de valamennyire érzékelteti a La Paloma hangulatát:
Hozzászólások