Kórház

Szombat délután Péter legalább 7 órája köhögött megállás nélkül. Az egyhangú ugatást hányással tarkította. Nem volt otthon megfelelő szérum a szippantónkba. Családorvos sehol, ismerős orvos átirányít a kollégájához. Egy receptet szerettünk volna, s diagnózist is persze. Diagnózis lett, recept nem. Mire észbe kaptunk, már a kórházi ágyon csücsükéltünk. Péternek csendesen csorogtak a könnyei. Szomorú belenyugvással vette tudomásul a helyzetet.
Két napig úgy éreztem, besétáltunk a csapdába. Most már tudom, fölösleges rágódni ezen.

A csapda sokat javult a négy évvel ezelőtti látogatásunk óta, de mégis csak csapda. Két napig vártunk orvosra. Megjött, örültünk neki, úgy látszik, nem eléggé, mert nem enged haza. Ötödik napja rostokolunk. Péter jól van, máskor ilyen állapotban már rég óvodába járt. Azonban a kezelés még nem járt le. Otthon sem folytatható, akkor sem, ha nagymama aszisztensnő.

Borcsa vasárnap látogatott meg. Belibegett tavaszzöld ruhájában: Péter, melyik a te szobád? Mutasd az ágyikódat. Szorgos beszédével jól lefárasztotta román szobatársainkat, nem is akart hazamenni. Igaz, minden alapja megvolt a maradásra. A látogatás előtt fél órával diagnosztizálták kezdődő tüdőgyulladással. Azóta otthon gyógyul.

Péter egy bajnok. Viseli a szurkálásokat, érdeklődve nézi, ahogy a kézfejéből kicsepegő vér megtölti a kémcsöveket, örömmel pisil a dobozba. Tiltakozik a szippantó ellen és szorgalmasan tanul románul. Első szavai ezek lesznek: Așa te bat! Mă, prostule, mă! Ezeket hallja a leggyakrabban szobatársainktól. Egy rendtől már elbúcsúztunk, de a tegnap érkezett anyuka nevelési módszere is egyezett az előzőével. Remélem, mire újra igazi hús-vér román gyerekkel találkozik, elfelejti ezeket a mondatokat 🙂

A csapdában tikkasztó hőség van, a folyóson nem ajánlott a sétifikálás, mert válogatott betegségeket lehet beszerezni hányástól légcsőgyulladásig. Taknyos, tüsszögő szobatársunk habzsolja a játékainkat, rágcsálja a ceruzáinkat. Péter haza akar menni. Nagy Morc gyakran látogatja.

Ígérték, holnap szabadulunk. Reménykedünk.