A gyerekek magabiztosan léptek a pályára. Meg voltak győződve, hogy tudnak korcsolyázni, csak még nem próbálták. Na jó, a tavaly egyszer igen. Bátran csoszogtak, két kézzel a korlátba kapaszkodva. Nem fogadták el segítő karomat, hiszen tudnak korcsolyázni. Péter időnként négykézláb csúszkált, a csoportos szelfiből pedig kizuhant. Borcsa a végére megtalálta az egyensúlyt, egyre gyakrabban siklott kapaszkodás nélkül. Én önfeledtem korcsolyázhattam, nem tartott rám senki igényt. Minden körnél aggódva lestem, nem törött-e kezük-lábuk, Péter ujjait nem nyisszentette-e le egy száguldó korcsolya. S századszor is megkérdeztem, segítsek-e. Az agyukra mentem.
Hozzászólások