János küldte az alábbi anyagot:
Gazda József: Vezényelt történelem
Gazda József volt a meghívottja az Új Ezredév Központ, a Szórvány Alapítvány és a tiszteletbeli konzulátus baráti estéi évadnyitó rendezvényének. A találkozó fő témája a szerző legutóbbi, Vezényelt történelem című kötete volt.
A Vezényelt történelem inkább panaszesszé, mint regény, történelmi tényáradat, lírai jeremiáda, a 20. század történelme balladában elmesélve, egy fájdalmas adatanyag.
Gazda Józsefet egész életében foglalkoztatta a nemzet sorsa. Százszor és ezerszer feltette magának a kérdést, miért történt az, ami történt. A korra rálátást szerzett. 1970 óta, amikor az első magnót megvásárolta, a múlt század utolsó évtizedeinek tanúival kezdett beszélgetéseket rögzíteni. Sok emberrel mondatta el sorsát, legalább háromezer interjút készített, olyanokkal is, akik az első világháborúban harcoltak, a vörös forradalomban, a magyar forradalomban, a Székely Hadosztályban. Ezeket a vallomásokat Gazda József felhasználta írásaiban. Mindig arra törekedett, hogy valami szépet is nyújtson a nem szép históriával, mert ennek a nemzetnek a történelme szörnyű. A könyvre ráírta, hogy sorsregény, de a műfajnak csak néhány eleme lelhető fel benne.
A Vezényelt történelem szilveszter éjszakáján kezdődik és száz év múlva szilveszterkor ér véget. A körülírásokból kiviláglott, a világ nagyhatalmai szövetkeztek MagyarŹország ellen, hiszen még az első világháború előtt, 1910-ben megrajzolták Európa majdani térképét. S kiderült, ez a folyamat napjainkban is tart. A pénz uralma addig nem nyugszik, míg tönkre nem tesz.
(Hallgasd meg a végén Lehőtz László hanganyagát is!!! Feltétlenül!!!)
Simon Katalin: Levél önmagamhoz
Alkalmazkodtál minden körülményhez,
magadra erőltetted a kényszer zubbonyát,
akár cipődet, ha lábadnál kisebb is volt,
választás híján viselted öntudatlanul.
Közben nőttek falaid, és képzelted,
hogy rejtekükben jól érzed magad,
nem tudtál semmit, mit tudnod kellett volna,
pedig bifláztál kéket-zöldet,
abrakoltál biót, s melléje csukamájolajat,
viselted, mit a szigor rád ruházott
portörléstől Pitagorászig vétlenül.
Később már fulladoztál ifjúságodtól,
a migrén pokollá tette napjaid,
s még mindig, falaid szorításában, vártál,
jön valami vagy valaki és kiszabadít.
De nem jött, és míg fogságodban
számoltad olvasott könyveid,
a nagy forgatagban, mi körülvett,
napról napra magad bontottad le börtönöd falait.
Hozzászólások