Az éj leple alatt Pétert meglátogatja a dörömbölős köhögés. Első éjszaka diszkréten csak fél órát maradt, azóta éjféltől hajnalig nálunk van minden éjszaka. Tehetetlenül ülünk, állunk, kezet tördelünk a fiú ágya mellett. Áttesszük másik ágyba, másik párnára, kicsit aeroszoloztatjuk, mézet etetünk, teát itatunk, felültetjük, lefektetjük, kitakarjuk, betakarjuk. Ő meg csak köhög tovább rendületlenül.
Nappal semmi, egy mukkot sem köhög. Ezen felbátorodva, minden este reménykedünk, hogy hátha elmúlt, úgy ahogy jött. Közben poratkát irtunk, penész után kutatunk, mert erre a kettőre allergiás. Még 12-t kell aludni, amíg fogadni tud a szakorvos.
Hozzászólások