Kő

Péntek este, vacsora.
Borcsa: – Anya, Borcsának mindig kő van a fülében!

Megnézem, tényleg kő van.

– Borcsa, hogy került ez a kavics a füledbe?! – kérdezem bepánikolt sárkányhangon.

– Hát, Borcsa tette be.

– Mikor?

– Á, még az oviban.

Jön a szónoklat:  – Borcsa, a füledbe nem teszel semmit, nem fogsz hallani.

– Á, Borcsa már most nem hall. 😀

– Borcsa ez nem vicc.

– Na jó, na jó.