Szombat este az összes nagyszülőnk hazautazott. Lefekvés előtt bepakoltuk az autóba a sátrat, a hálózsákot, s mindenféle kirándulófelszerelést. Hiszen vasárnap reggel kétnapos kiruccanásra indult a Mókus csoport apraja nagyja. Az ügy annyira titkos volt, hogy az apraja nem is tudhatott róla az utolsó utáni pillanatig.
Elalvás előtt Péter köhintett párat, előfordul ez máskor is. Hajnali 3-kor konstatáltuk, hogy lázas. Szomorúan forgolódtunk az ágyban reggelig, amikoris kezdetét vette a megállás nélküli köhögés. Nyomtuk az aerosolt, a szirupot. Estére amortizáltuk a gyógyszerkészletet. Telefonon konzultáltunk orvossal. Vasárnap éjszaka szuszogást figyeltünk, lázat lestünk, köhögést hallgattunk. Reggel bepakoltuk a kórházi cuccot, s a sürgősség felé vettük az irányt.
Borcsa kedves volt, Péternek egy hátizsákra való játékot rakott össze, hogy ne unatkozzon, ha bent kellene maradni.
Az ügyeleten beigazolódott a sejtelmünk: laringitisz, ami vasárnap éjszaka asztmás krízissé alakult. Hogy honnan jött nem tudni. A fiú megkapta a tutti kezelést. Meglepően hamar múltak a tünetek. Otthon lábadozik.
A sürgősség után megkönnyebbültünk. Rögtön fel is pattantunk egy vízibiciklire a Sétatéren. Kompenzálni próbáltuk a titkos kirándulást, amiről a gyerekek még mindig nem tudtak konkrétumot. Az este pár szóval felvázoltam Borcsának a helyzetet, igyekezve kihangsúlyozni, hogy ki mindenki nem volt a kiránduláson. Ma fogja hallgatni az élménybeszámolókat.
Hozzászólások