Kirándulás

Szombaton hármasban indultunk kirándulni. Apa az elmúlt hét tömbösített gyerekvigyázása után az idegeit pihentette egy jóravaló helyen.
A környékünkön kószáltunk, de kirándulásnak adtam el. Csak így tudtam hazacsalogatni a gyerekeket a szomszédból. Lepkét kergettünk, ezért az útvonal elég céltalan volt. Hangyásztunk, virágot szedtünk. Hazafele gondoltam egy merészet: ha már felmásztunk az erdő széléig, menjünk az erdőn át. Nagy volt a vígság, amíg az ösvény tartott. A bozóttól Borcsa idegbajt kapott. Péter egyedül akarta kimászni a pétermagasságú árokból. Borcsát kituszkoltam a bozótból, visszamentem a fiúért. Péter a sánc alján toporzékolt, hogy hozzá ne érjek. Ekkor már fekedtedtek a fehér bárányok a felsőjén. Borcsa unatkozott a tisztás szélén, visszajött megnézni Pétert. Közben beakadt egy ottfelejtett szúrósdrótba. A gyógyszerem elgurult.

Mire a gyümölcsösbe értünk, Borcsa megkarcolt kézfejét magasba tartva, zokogás közepedte fogadta meg, többet anyával nem megy kirándulni. Péter vigyorgott a sáros szerkóban. Legalább neki bejött a kaland.