Kifogások

Borcsa nem szeret utazni, s nem szeret lefeküdni, aludni sem nagyon szeret.
Ezért mindenféle kifogásokat talál, hogy most azonnal álljunk meg, hogy apa még egyszer menjen be a szobába, s hogy egyáltalán senki ne is feküdjön le.

Az első számú problémát kitűnően lehet orvosolni a Kell kakálni! felkiáltással. Araszolunk a dugóban, Borcsa beszól. Ismerjük a cselt, de azért mindig bedőlünk. Kezdődik az alkudozás: Biztos, hogy kell? Várj egy kicsit, keressünk egy bokrot. Figyelemelterelés is bevállik néhány másodpercig. Megyünk mendegélünk, végül egy parkolóban mégis megállunk. Persze produkció semmi. Jön a szónoklat. Indulunk, s néhány perc múlva kezdődik előlről a történet. Gyakorlatilag, ha Borcsa nem alszik az autóban, akkor Kell kakálni! van.

Sötétedéskor rázendít: Borcsának reggel fáj a hasa. Logikus, hogy Borcsa le sem fekszik. Ha nem alszunk, akkor nincs reggel, ha nincs reggel, nincs hasfájás. A felnőtt igazság azonban az, hogy Borcsának nem fáj a hasa, sem este, sem reggel.