Sietős a ma reggel. Apesznek fél 9kor jelenése van a városban. Nem késhet. Otthon maradok én is, együttes erővel talán hamarabb megy az ébresztés.
A gyerekeink együttműködnek, amennyire tőlük telik. Nem legóznak, nem kell mesét olvasni, ahogy ez máskor lenni szokott. Sőt felajánlják: elég, ha az iskoláig elvisszük, onnan már boldogulnak kettesben is. Az iskola előtt mindenki magára ölti a kistáskáját, Borcsa Horka Bélát és a hozzátartozó cumis üveget szorongatja félkézzel. Péter még az autóban begyömöszölte a táskájába a rókát és a malacot, csak a jó nagy kutyát kell szorongatnia a 3 virágcserép mellett félkézben. Megfogják egymás kezét, ballagnak a járdán, át a hídon (lefigyeltem, egyik virágtartó sem esett bele a patakba) az ovi felé. Péter a nagy cipekedésben fejjel lefele tartja a kutyát a hóna alatt, Borcsa megszólal:
– Vigyázz, Péter ne fogd meg a kutya fenekét, mert megharap.
Hozzászólások