Kézirat (2)
 

 

 

 

Kézirat

 

Két blogtag, két költő, két vers.
Egyik könnyed, játékos, kedves, tipikus női vers, másik súlyos, kemény, elgondolkodtató, tipikus férfi vers:

M.Simon Katalin: Gyuri első vakációs napja

Gyuri, vigyázz a húgodra,
Míg teregetem a ruhát!
Gyuri nézz be a kiságyba,
A húgod elaludt-e már?

Gyurikám, nem hallod, hogy sír,
Éhes a kishúgocskád,
Cumisüvegben a tápszer,
Míg jóllakik, tartanád?

– Mi van veled én kisfiam,
Miért vagy oly kedvetlen?
– Gyűlölöm a vakációt,
Mami, kérlek, intézd el,
Kezdődjön meg az iskola,
Ha lehetséges, már kedden.

Seres László:  Csak úgy

Feladni
elveket, mit zendülő vér,
szív, ideg és agy
égi pályákon beléd vésett,
csak elvtelenül lehet.
Ahogy a hitet hitetlenül.

Megcsalni
szerető Kedvest,
lelkedből fakadót kínnal,
gőggel, megkísértetten lehet,
mikor gyönyör az éhség,
s a szomjúság is éltető,
csak megcsalatlanul.

Eldobni
nőt, a legdrágábbat,
ki megértőn önmagává tett,
s szívedben féltve hordtál,
csak úgy, egyedül úgy lehet,
ha belehalsz előbb,
hogy élni tudj tovább,
ha szólsz, hogy örökre hallgass
ordas szívvel kivert kutyaként
boldogtalanul.

Müller Péter: A nő  
http://www.youtube.com/watch?v=AJbX4seWdZY