Szombat reggel bepakoltunk, Csík felé vettük az irányt. Az utazást a sofőrön kívül mindenki jól bírta. Bár ahhoz képest, hogy az illető négy órát aludt szombat hajnalban, kitűnően teljesített.
Ahogy megérkeztünk, Péter egyből nekilátott tyúkot etetni. Az ebéd sem érdekelte. Délután Zselykével múlattuk az időt, csodálkoztunk, mekkora lett. A gyerekek összemérték a talpukat vele.
Vasárnap reggel a fiúk tortát fuvaroztak, sütit cipeltek. Majd mind ünneplőt vettünk, s elindultunk a keresztelőre. A gyerekek közül az ünnepelt bírta a legjobban a ceremóniát. Békésen átszundikálta a misét, nézelődött közbe, de egy mukk sem volt.
Az első sorban ültünk, be szokott válni a templomban. Most csak annyira jött be, hogy csupán a mögöttünk ülők, s a velünk szemben állók látták a mutatványt. Gábor tata mögöttünk ült. Fogta is a fejét néhányszor. Borcsa egyfeszt folyt le valamelyik székről, gyakran érdeklődött a mise időtartamát illetően. Péter percenként változtatta a helyét, jó sok széket kipróbált, egy adott ponton megpróbált átkúszni a széksor alatt.
A partin barátra találtak, s egy-kettőre kitombolták magukat. Péter és Benedek zuhogó esőben szandálosan ugrándoznak a pocsolyákban. Borcsa Bogival játszott hercegnőst. Csuromvizesre ugrándozták magukat. A tortát mindenki izgatottan várta.
Zselyke, a kis keresztény családtag, délután is hozta a jólnevelt kéthónapos formáját.
Hozzászólások