Az este kaptam Erdélyből az alábbi levelet a hozzácsatolt verssel:

Tisztelt Művésznő, kedves Piroska néni

Szeretném megköszönni a csodálatos festményeit, amelyeket tetszett küldeni nekem. Nagyon szépek és nagy örömet jelentenek számomra. Mindenik megszólal amikor rájuk nézek. Ön a lelkét is belefestette, így beszélnek hozzám.
Az alábbi verset egyik festményéhez írtam. Nagy szeretettel küldöm. Kívánok önnek jó egészséget, békességet és szeretetet, hogy még sokáig örvendeztessen meg bennünket csodás alkotásaival.

Mély tisztelettel, Enikő

Toth Enikő: Színek dala

Színek szép dala, keblek ringó ritmusa,
Lét-szürkeségünk egének, szivárványa,
Piros, hevítsd fázós lelkem, tűzzel égjen,
Ne hagyj lefulladni, reménytelenségben,
Dalolnám, sárga, most ne hagyj a sárba,
Földi bűneimtől, szapulj patyolat tisztára,
Kék, feszítsd az egemre, azúros vásznad,
Ne botorkáljon, örökös homályba a lábam,
Barna, terülj le előttem, rozsdás avarban,
Zizzenjen a levél talpam alatt, ha baj van,
Zöld, hozd vissza, a rügyfakasztó Májust,
Bámuljam orgonacsokrot árul, a virágárus,
Fehér, a makulátlan tisztaság, örökös őre,
Hozz békességet örökre, a háborús-földre,
Fekete, sötét-éjszakák kifeszített selyme,
Az alvó világra, teríts álom-csendességet,
Színek, szürke napjaink, ékes-szivárványa,
Ecsetelj vidámságot, a melankóliás világra.