„Ne pörögjük túl a dolgokat, hagyjuk, hogy Isten lepjen meg karácsonyra” – ez annyira szépen hangzott, amikor advent elején olvastam. Hát hagytuk, nem volt más választásunk.

Meg volt tervezve a nagy családi karácsony budapesti kiszállással. Végre nemcsak élő egyenes adásban látjuk a már nem annyira vadiúj unokaöcsénket. Meglátogatjuk a barátokat, keresztszülőket. Menü megtervezve, ajándékok felhalmozva. Budapesti templomok mise és istentiszteletrendje kiírva. Rokonlátogatások órára pontosan beprogramálva. Alaposan elbúcsúztunk barátoktól, szomszédoktól, hiányzást jelentettünk a templomi szerepben.

Indulás előtt 2 nappal valami kórság leteperte a legifjabb családtagot, a 6 hónapos Mátét.  Nem utaztunk.

Gyors újratervezés. Itthoni karácsony. Meghitt Jézusvárás a templomban. Meglepetéskántálók késő este. Karácsony napján nagyszülők, rokonlátogatás.

Szóval meglepett. Szilveszterre is, de azt majd később.