Karácsony

Estefelé templomba készülődtünk. Indulás előtt nemsokkal Miki tatának megfájdult a feje. Itthon maradt pihenni.
A gyerekek az első sorban ültek. Végül nem borult le a pénzes kosár. Péter a mise közepén a nagy csendben jó hangosan közölte, hogy ámen. Anyósom kuncogott, az uram orrot fújt, én próbáltam rezzenéstelen arccal a karácsonyfára fókuszálni.

Mise után meghallgattuk a gyereksereget. Borcsa suttogva mondta el a versikéjét. Péter annál hangosabban, ám kevésbé érthetően szavalt.

Siettünk haza. Miki tata élethűen horkolt, a karácsonyfa csillogott.