M. Nagy László : Játék a szavakkal, fogalmakkal
(a hozzászósások közül kiemelt anyag)
A facebookomon található fotón nem egy kutya, hanem én vagyok!!! Akkor még szép, hosszú, dús szőke hajam volt és amint a fotó is bizonyítja, “kutyajó! fiatalkorom volt.
https://www.facebook.com/laszlo.m.nagy.3?pnref=lhc.friends
Jelenleg egy kopasz, vén ember vagyok, hosszú ősz hajjal és nincs “kutyajó” dolgom, mert az első feleségem már ötven éve főzi nekem a csirkefarhátat, a húsz éves rozsdás Felíciámmal, már nem merek kihajtani a főútra, a tizennégy éves komputerem bolondot csinál belőlem, az újabb digitális fotóimat az én két – nem is olyan szép szememért – nem akarja megnagyítani senki, Reddi macskám már tizenkét éves és nálam is lustább, az öt éves tyúkjaim az I-nek se akarnak tojni, halat fogni nem tudok, a muflonok meg menekülnek előlem, ha fotózni akarom őket és ami legjobban idegesít se Szingapúr, se Montevideó, se Ulán Bátor, se Kuala Lumpur se Cape Town, se Beszterce, se Sanghaj a mai napig nem hívott meg, hogy állítsam ki ‘”remekműveimet” náluk is. Különben is tudd!, hogy egy kutya is tudhat valamit, még akkor is, ha lacinak hívják!?!?!? Ezek nemcsak trükkök, van ezekben némi valóság is, valós valóság…
***
És a többiek?
(ez a kérdés az előző szoba témájának folytatása)
Hát, azok szerte-széjjel vannak, a világ minden részében. Szép sorban beszámolok róluk. Főleg azokról, melyekről visszajelzéseket kaptam, hogy igenis, – célba jutottak.
A napokban három képem sorsával foglalkoztam, egyikük Finnország fővárosában, Helsinkiben, a másik kettő Velencében kapott, mondhatni rangos helyet magának, aminek rendkívül örülök. Szép sorban beszámolok róluk s bemutatom őket.
Hozzászólások