A nyolcadik napon véget ért a juppi-nyaralás. A vége felé a nagy boldogság kezdett elmúlni, de egy rossz szavam sem lehet a leányra. Példásan, minimális pityergéssel vette az akadályokat.
Szerdán négy és fél órás várakozás után megkaptuk az elbocsátó szép üzenetet, s mehettünk haza. Piri mama piskóta tortát sütött Borcsa rendelésére, megfőzte az ünnepi ebédet, érkezett még két nagyszülő. A megkésett ebéd elfogyasztása után búcsút intettünk a zilahi nagyszülőknek, s Mamika átvette a frontot.
A nagy boldogságos egymásra borulás hamar elmúlt a gyerekek körében. Egy bő hétig külön-külön kiskirályok voltak. Mindkét gyermek fennhangon és erővel próbálta megerősíteni megrendült státusát. Seperc alatt összekaptak mindenen. A helyzetet súlyosbította, hogy Borcsa karjában még ott volt a kedvenc pillangója, két napnyi injekció miatt. A következő nap is a végletek jegyében telt (nagy örömködések és nagy bunyók), amint ezt a Borcsa arcán levő karmolás is bizonyítja.
Ma Pétert oviba vittünk. Folyt. köv. délután.
Hozzászólások