Karácsony harmadnapján Csíkba indultunk. Előtte családi fogorvoslátogatás. Az útat meglepően jól bírta mindenki. Magdi mamáéknál is járt az angyal. Zselykénél is. S úgy általában mindenkinél, akit meglátogattunk. Cserélgettük az ajándéktasakokat.
Borcsa tortát kapott Mamikától pótszülinapjára.
Korcsolyázni indultunk. Kétszer álltunk meg a pályáig, ismerősöktől, rokonoktól és jóbarátoktól begyűjtöttük a korcsolyákat. Mindenkinek jutott egy. Borcsa rengeteget esett, de nagyon büszke volt magára. Hazainduláskor megállapította: ügyesen megtanultam korcsolyázni. Szeretném, ha ez az optimista énképe felnőttkorára is megmaradna.
Péter valami fura szerkezetet kapott a lábára, egy pár sín állt a korcsolya talpán, viszont verdás volt. Azzal sétálgatott a pályán. Ahányszor csúszni próbált, annyiszor vágódott el. Jól fel volt öltöztetve, puhára esett, nem panaszkodott.
Pénteken értünk haza, gyors pakolás után Zilahra mentek szilveszterezni, vakációzni. Miki tatáék útközben vették át őket.
Hozzászólások