Húsvéthétfő

A legény
Péter bal lábbal kelt. Nem akart szép ruhát venni. S egyedül Emőkét akarta meglocsolni. Emőkétől 251 km választott el. Felmentő seregként érkezett három kora reggeli kóbor locsoló. Szép hosszú verset mondtak. Péter megértette a helyzet komolyságát. Öltözött, reggelizett, s hirtelen túl egyszerűnek érezte a kétsoros versikéjét. Újat követelt, több szakaszost, s legyen benne húsvéti leány. Na, apa keresgélt mindenfelé. Végül maradt a régi vers, s előkerült a nagypénteken az osztályban már bejáratott vizes veder és fenyőág.

Az első két helyen zárt kapukkal fogadták őket. A harmadik helyen Péter vérszemet kapott: 8 tojást ragadott magához, a leányok csak nézték kikerekedett szemmel, ahogy pakolta be a tarisznyába. Embert próbáló diplomáciával sikerült visszacsempészni a zsákmány egy részét a tányérba. Itthon örömmel mutogatta a szerzeményeit, s felajánlotta a leánynak, hogy segít várni a locsolókat. A segítség elkelt, mert már reggeltől nagy gondban voltunk.

A leány

Kora reggeltől várta a locsolókat. Izgatottan öltözött, reggelizett. Egyre csak azt kérdezte, mikor jönnek, hányan jönnek. Még meg is fésülködött. Hogy a nap ne teljen hiába, elcipeltem templomba. Hosszasan győzködtem, hogy az összes locsoló misén lesz, hiába várakozunk otthon. Mise után egy percet sem időztünk Zselykénél, vágtattunk haza, mert hátha a locsolók…

A locsolók nemigen mutatkoztak. Borcsa minden kutyaugatásra erőst reménykedni kezdett. Gábor tata kézbe vette a dolgokat. Rendkívül hatékonyan toborozott két idegen legényt. A gyermekek nem értették, miért hívják őket locsolni, de rendesen voltak, s megöntöztek. Borcsa a szoknyám mögé bújva pillogtatott. Isti után üzentünk, jött ő is. Hunor is megszánt egy vízipisztollyal. A fiúk is megöntöztek. Délután a Határ utcában rúgták a labdát, mikor felbukkant egy locsoló. Borcsa rohant átöltözni. Mégsem állhat elé játszóruhában. Nadrág le, szoknya fel, frizura megigazít. Addig a legényke az előszobában várakozott.

Ilyen egy húsvéthétfő.