Húsvét

Idén nálunk ünnepeltünk, másodszor amióta itt élünk. Együtt volt a nagycsalád fele.
Nagypénteken Borcsával mentem templomba. A Passió alatt mind mocorgott. Mondtam neki, a bácsik most éneklik Jézus történetét, figyeljen. Erre ő: anya, egy szavat sem értek.

Mikor hazaértünk, Miki tata érdeklődik, mi volt a templomban.

Borcsa: – Sajnos meghalt Jézus.

Tata:  – De fel fog támadni.

Borcsa: – Igen, tudom, a barlangban.

Húsvéthétfőre magunk maradtunk. Borcsa reggelibe kétszer átöltözött, feltette a csüngőfülbevalóját, gyűrűt húzott, s várta a locsolókat. Várta-várta. Nem jöttek. Közben folyamatosan kérdésekkel bombázott: hányan jönnek? Kik jönnek? Meg kell-e hívni őket? S itt fognak-e aludni? Az utolsó kérdés elhangzása után, az uram úgy döntött, elmegy locsolókat toborozni.

Fel is öltötték a vasalt inget Péterrel, elé a sárga vedret, a tojásgyűjtő kosarat, s elindultak locsolni. Ekkor toppant be a szomszéd, akinek két leánygyermeke van, s magától is értette a helyzet hívó szavát. Borcsa nagyon örült neki.

A fiúk locsoltak előírás szerint, mi meg várakoztunk eredménytelenül. Úgy határoztunk templomba megyünk. Mindenki példásan viselkedett, végül nem esett le a karzatról sem a halaskönyv, sem a nyuszi, sem a bot, sem a kutya.

Istentisztelet után Péter soron kívül meglocsolta a gyülekezeti teremben összegyűlt hölgyeket. Eltartott egy ideig. Közben a leánnyal hazatekertünk, s  mielőtt újra beleélte volna magát a hiábavaló várakozásba, leszerveztem egy kirándulást. Ebéd előtt betoppant még egy lányos apuka. Hálásan tekintgettem rá.

Délután dombot másztunk, bogáncsokkal kardoztunk, őzet lestünk, s mentünk-mentünk. Esteledett, mire hazavetődtünk.