Korán sötétedik. Nem szeretjük. Igyekszünk tenni a nem-szeretés ellen, próbáljuk feldobni a bezárt életet. Előkerültek az ollók. Azóta a nappalinkat apró fehér papírok borítják, amik hol pirospontok, hol virágok, lepkék, autók, bokrok.
Tegnap este a szokásos fésűs fodrászkészletbe bekerült az olló is. Anya ült gyanútlanul, mint eddig, a gyerekek fésülték, s egyszer csak nyissz-nyisszek repülnek a levegőbe. Elismétlem jó sokszor: Csak játékból vágunk, csak a levegőben, anya haját nem. A biztonság kedvéért szólok az uramnak, lesse, mit csinálnak ezek a gyermekek. Erre ő: – Nem látom, nincs rajtam szemüveg. 😀
Egyszer csak Borcsa balról nyissz, ugrom jobb fele, egyenesen Péter nyisszegtetésébe. A kár nem látványos.
Apa következett. Már jó előre dörzsölgette a tenyerét, hogy hihi, a rövid hajában nem lehet kárt tenni. Ám mikor a tettek mezejére lépett a két mesterfodrász, rögtön kiderült, hogy a fülei nincsenek biztonságban. Borcsa kék pöttyös frizurát tervezett apának, dolgozott is rajta egy kék ceruzával.
A sor végére mama maradt. Szerencséje volt, mert akkorra a gyerekek megunták, s csak immel-ámmal nyisszegtettek, fésülgettek, s festegettek.
Hozzászólások