Megvolt az első ottalvós tábor. 3 nap, 2 éjszaka.
Előző nap ügyesen bepakolták két hátizsákba a cuccaikat. Péter alvómacit is csomagolt, Borcsa hajdíszeket, csattot (egyet sem használt), a hajkefe itthon maradt. Számtalan hasznos instrukcióval láttam el őket, zacskó piszkos ruhának, ruhacsere, ilyesmik.
Péntek délben zokszó nélkül becipelték a lábszárukat verdeső hátizsákokat a plébániára. Mamika kísérte őket. Ettől kezdve szaporán gondolkodtunk azon, hogy vajon mit csinálnak.
Második estére a szülők is hivatalosak volt a tábortűzhöz. És igen, átöltöztek, a ruháikat mindketten képességeikhez mérten rendben tartották. Péter sokat nem törődött velünk, fontos játszanivalója volt. A tábortűz előtt előadták Jónás történetét. Büszkék voltunk és sokat nevettünk. Később Borcsa álmos lett, nagyon. Elsőként dőlt be az ágyba. Sírt a fáradtságtól, hazaküldött. Nem értünk az utcavégéig, amikor Péter kántor hívott: a leány hazamenne.
Félig pizsamában hazasétáltunk a holdfényes éjszakában. Péter akkor még javában kúszott a fűben a plébánia udvarán.
Vasárnap reggel leány visszaszállítva. Péter a késői fekvés ellenére ismét az elsők között ébredt. Lázba hozta a tábor. Ebédfőzésben segítettem. Közben füleltem. Zengett a gyerekhang az Árpád-kori templomból. Szívdobogtató volt kicsiny, elöregedő egyházközségünket tekintve.
Estefelé zárómise. A csomagok már össze voltak rakva. Borcsa egy bögrét hagyott ott. Péter a zokniját egy ollóval bokazoknivá alakította egy napfényes délutánon. Nem zuhanyzott 2 napig.
Késő estig hallgattuk az élménybeszámolót.
Köszönjük.
Hozzászólások