Hétvégén belevetettük magunkat a kertbe és a házba. Kaszálás, kapálás, portigris vadászat záros határidővel. Szombaton délután már Zilahon volt jelenésünk cseresznye és eper ügyben. Péter szorgosan szedte a cseresznyét a létra legmagasabb fokáról. Borcsa is felmászott néha a cirkusz kedvéért. Merthogy mindenki pont ott akarta szedni, pont a létrának azon az oldalán, pont azt a cseresznyét.
Vasárnap reggelre meglett a bodzás mentás eperlekvár is, s míg a fiú a bográcsoshoz pucolta a pityókát (nyissz, elvágta a kezét), a leánnyal hármasban templomba indultunk. A helyszínen értesültünk, hogy mise nem lesz, tehát a beígért rajzolás is elmaradt (a templomban van kisasztal ceruzákkal, papírral). Borcsa ezen búslakodott egy sort, végül meggyőztem keressük meg apát az istentiszteleten. Ott ugyan nem lehet rajzolni, de jó a kilátás a karzatról. Apa örült nekünk.

Ebéd után folytattuk a jól megérdemelt cseresznyézést, borsózást.