Hétvégés

A múlt hetünk nem volt unalmas. Annyi minden történt, mint máskor egy év alatt. Azóta is roskadozunk.
Végre hétvége lett, felszusszantunk. Szombat reggelre Borcsa barátságos csalánkiütései hólyagokká alakultak. Bárányhimlő, kézlábhimlő szakirodalma átfutva. Kizárva. Maradt a kezelés, s a további gyanakvás ételallergiára. A leány kitartóan ordított valahányszor a gyógykenőccsel a közelébe merészkedtem. Éjszaka szabadon vakarózott. Másnap reggelre is ámulatba ejtett a látvány.

Vasárnap apa is itthon volt, ki is citálta a népet kirándulni. Kicsit esett, kicsit fújt, de csak a tisztáson. Kapaszkodtunk felfelé a meredek erdőn, Péter egy másfél méteres botot cipelt magával, ami minden bozótba beakadt, s lassította a haladást. Nem siettünk, kivártuk, amíg megvívja a harcát az ágakkal. Fák alatt piknikeztünk. Megtanulmányoztunk két madárfészket. Öt őzet számoltunk. Számba vettük az elszáradt gombákat. Szent László pénzét gyűjtöttünk. Jó volt elfáradni.