Szombat reggel az uram felpakolt, s barátaival elment egy eldugott, vadregényes helyre, hogy jól elbúcsúztassák a komáját a legényélettől. Ettől kezdve hármasban töltöttük a hétvégét.
A nap pont úgy kezdődött, ahogy Borcsa megjósolta: ők a szomszédokat boldogították, én takarítottam. Péter hazalépett valami játékért, gyorsan kiporszívózta a nappali szőnyegét. Délre vetődtek haza egy-egy billentyűzettel. Nem is tudtunk ebédelni, amíg a nappaliban be nem rendeztünk 2 irodát a munkásosztálynak. Kitermelték a gyerekszoba könyvállományát, s elkezdtek dolgozni. Ebédszünetben kivonultak a konyhába, sűrűn kérdezgették, hogy zajlik a munkahelyemen az ebéd.
Délután a faluba indultunk gyümölcsöt vásárolni. Nem számoltunk a kánikulával, alig tudtuk magunkat hazavonszolni. A beígért játszóterezésre 6-kor indultunk, távol a főúttól, eldugott utcákon kacskaringóztunk. Számoltuk a fecskéket és a kutyákat. Későn indultunk haza. Kicsit fáztunk. Döglött patkányt csodáltunk. Esti mesére nem volt igény. Szó nélkül dőlt ki az aprónép.
Vasárnap reggel ebédszünetben reggeliztünk. Péter mosogatott, Borcsa törölgetett, én főztem. Csupa idill. A leány előadta, hogy beszélt az apjával, aki épp egy medvével málnászott. 1-re mentünk templomba. Kóvályogtunk a kánikulában. Péter folyton a mögöttünk jövő autókat bámulta. Valósággal vonszoltatta magát. Nem sietettem senkit. Jólesett a templom hűvöse.
Apa ebéd után érkezett. Körbevezették a két irodában, részletesen beszámoltak a hétvégéről.
Este foci a kertben. Négyen két csapatot alakítottunk, a csapattagok folyton cserélődtek. Nem mindig sikerült követni, merre kell rúgni a labdát. Borcsa bokája lesérült, viszont egyetlen csemete sem tört ki.
Vacsora a teraszon.
Hozzászólások