A vendéglátás utáni reggelen Csíkba indultunk. Péter túl hamar kipattant az ágyból, az autóban sem aludt, ezért délutánra idegborzoló lett.
A reggel azzal kezdődött, hogy magára öltötte az előző este kaptott ajándékát: a túlsúlyos amerikai 12 éveseknek gyártott minyonos pólót. Kb a térdéig ért, az egyik ujjából kijött volna Péternek egy póló 😀 Ebben a szerelésben számtalan megálló után érkeztünk Csíkba. A fiú időközben éhségsztrájkba kezdett, mely rendszerint hisztihez vezet. Bánatát tyúketetésbe fojtotta.
Mamáék szülinappal vártak, majd Zselyke megtekintése következett. A vadiúj unokatestvértől zavarba jött az aprónép. Nézték, nézegették, megfogták a lábát, s ámulatból bámulatba estek. Ám amikor sírni kezdett, gyorsan bedugták a fülüket, s rohantak be a szobába.
Másnap Péter testvérért kérlelt. Mondom, mi lesz, ha sírni fog? Erre Péter: – Kimegyünk az udvarra.
– Majd csak felnő egyszer – teszi hozzá Borcsa.
Hozzászólások