Itthon az élet csupa pörgés. Szorongatnak a feladatok és a határidők. Meggyszem a habon: Apa lába meghúzodott, sántít előírás szerint. Borcsa tegnap este azt kérte az imában, hogy apa gyógyuljon meg, hogy tudjunk forogni. Ma reggel már azt is szerette volna, ha apa újra sas lenne, rohangálna utánuk, s elkapná őket.
Délután felhősen jöttünk haza. Spenótot ki kell szedni, paszulyt el kell ültetni, kéziratot át kell nézni, mai és holnapi ebédet kell főzni + a napi rutin. A takarítást és vasalást már fel sem vettem a listára. Felvezetésként letisztítottam a tűzhelyet. 10 perc elteltével háromszor futott ki és sült rá a krumpli. Borcsa folyamatosan beszélt. Figyeltem, nem vesz levegőt. Beadtam a derekam, iskolást játszunk.
Péter be sem akart jönni, homokozott az udvaron, Apa fel-le sántikált a kertben, a kaszálnivaló fű, a vágnivaló fa és a gyomos virágoskert látványával ijesztegette magát.
Már rég ebédeltünk, de Borcsa még mindig beszélt. Csupa fontos dolgot. Mire a Péter keresztanyja felhívott, kattogott az agyam. Ezért kiabáltam vele.
A spenót azóta is nő, a paszuly indulásrakészen virraszt a kamrában. Talán egyszer, ha sikerült elég korán kelni.
Hozzászólások