Összeül a család. Ebéd közben megvitatjuk, ebéd után le is írjuk. Egymás után jönnek az előterjesztések. Pompás ötletek hangzanak el: Nem mondjuk, hogy hülye, azt sem, hogy örökre hülye maradsz (Péter). Nem hazudunk (Borcsa) – ezt bizonytalankodó lelkiismerettel szavazom meg így karácsony előtt az angyalvárás csodájában. A házban papucsot viselünk (én). Nem kiabálunk (Apa, kisbetűs rész: csak ha muszáj). Szó, ami szó, lett 10 pontunk, amit mind a négyen egyöntetűen jóváhagytuk. Kiírtuk a hűtőre, mindenki kézjegyével ellátta a Házi rendet.

Azóta is van mire hivatkozni a spontán cirkuszok közepedte: Péter, emlékszel? Aláírtad! Nem vesszük el a másét, hanem elkérjük! (Borcsa)