Már harmadszor hintázták az utolsót az ovi udvarán. Elindultunk az autó felé. Péternek esze ágában sem volt hazajönni. Beültünk az autóba, hátha a fiú ijedtét veszi. Semmi. Vígan kerekezett tovább. Négyszer köszöntünk el tőle, apa gázt adott, szépen lassan elindult az autó.
Borcsa könnybelábadt szemmel nézte ránk sem hederítő bátyját, s megszólalt:
– Nagyon fogsz hiányozni, Péter!
Az épp arra járó nénikék is csodálkozással vették számba, hogy a gyermeket ottfelejtettük. Vélemény rólunk meg lett alkotva.
Hozzászólások