Katt!
Mácsai Lajos visszaemlékezései alapján írta:
M. Nagy László
A szekér lassan döcögött ki a márianosztrai börtön kapuján. Kerekei egyik macskakőről a másikra gurultak, zörögtek, mint a közeli kőbányában a kőtörő masina. Amikor a mezei útra értek a bakon ülő két rab fellélegzett. A szekér hangtalanul gurult tovább. Körülöttük zsongott a nyár. Tücskök ciripeltek, madarak énekeltek. Az egész mező tele volt virággal, illattal, muzsikával. Szabadnak érezték magukat.
A lovak komótosan ballagtak. Patkójuk halkan merült a porba, melyet az Ipoly felől érkező szellő méltóságteljesen széthintett a harmattól lassan megszabaduló mezőn.
-Szép napunk van, – mormogta a gyeplőt hanyagul egy kezében tartó kissé hajlott hátú, kissé kopaszodó, vékony testalkatú, csontos arcú fegyenc. A másik kezében lévő ostorral barátságosan, inkább csak legyezte a lovakat. Azok komótosan , ütemre lépkedtek, mintha metronóm diktálná az iramot.
Mellette a bakon szótlanul gubbasztott egy fiatal, a börtöni koszt ellenére, kinézésre is jól táplált, a naptól barnára égetett izmos fickó. Szótlanul nézte az út melletti bozótot. Olyasmi járt az eszében, hogy ott a bokrok mögött van a szabadság, az a világ, amiről naponta álmodik, de az még messze van…, igaz e pillanatban szabadon lélegezhet, nézelődhet, és itt a rácsok se gátolják a kilátásban. Olykor nagyokat sóhajtott.
Mögöttük, a szekér oldalán, puskájára támaszkodva ült, ugyancsak szótlanul a fegyőr, aki inkább csak a törvény betűjének érvényesítése miatt késéri a két elítéltet. Jól ismeri őket. Ha rajta múlna magukra hagyná őket, de nem tehette.
A folyó mellé érkezve megitatták a lovakat, majd előszedték a lapátokat, és hozzá láttak a munkához. Az őr a vízhez ment. Az egyik kezében a puskáját tartotta, a másikkal vizet fröcskölt az arcára. Élvezte az Ipoly vizének illatát, hűsítő, simogató, bársonyos hatását.
A szekér derekában lassan emelkedett a homokrakás. A két rab nem sietett. Érthető.
A túlsó parton egy ember közeledett a vízhez. Nem nagyon érdekelte őket, mi történik a határ másik oldalán. Mégis, amikor beugrott a vízbe egy pillanatra odanéztek. Hosszú másodpercek teltek el, az ember sehol, majd felbukkant, csapkodott, hadonászott kezeivel, hörögve tört ki torkából valami értelmetlen hang. Fuldoklott. A két rab egymásra nézett, de tétlen maradt. Az őr is tétovázott , de látta, hogy baj van. A fövenyre dobta fegyverét, futtában levetette zubbonyát és a habokba vetette magát. Csak a felkavart iszap jelezte nyomát. A fuldoklót a közelebbi, túloldali partra koncolta, oda ahonnan érkezett és ez a határ másik oldala volt…
Miközben élesztgette, a bokrok közül egy gépfegyveres határőr bújt elő.
-Fel a kezekkel, – ordított, szinte állati hangon.
Az életmentő fegyőr nem figyelt oda, ő most mással volt elfoglalva. A két rab viszont árgus szemekkel figyelte mi történik a túlsó parton. Amikor a határőr közvetlen közelről, széttett lábbal az őket kisérő őr mellének szegezte a fegyvert, a fiatalabbik fejét elöntötte a vér, eldobta a lapátot, egy ugrással a parton heverő puskára vetette magát. Kézbe vette és egy pillanat alatt csőre töltötte, majd elemi erővel ordította:
– KUSS…, te mocsok, tedd le azt a rohadt fegyvert, mert szétlövöm a fejedet… A váratlan fordulat meglepte a határőrt, egy darabig tétovázott, majd nagyokat káromkodva, tehetetlenül távozott és eltűnt a bokrok sűrűjében…
A fuldokló lassan magához tért. Néhány köszönő szót mormolt az orra alatt. A fegyőr még hosszan kémlelte a bozótot, majd visszaúszott az övéihez. Felemelte a zubbonyát és fegyencét figyelte, aki még mindig mereven tartotta kezében az őr puskáját.
-Megtetted volna – kérdezte reszkető hangon.
-Meg – szólt amaz keményen. Lélekzetvételnyi szünet után remegő kézzel kinyitotta a závárt, és a puskát odaadta az őrnek…
Dobtak még néhány lapát homokot a szekérre és elindultak vissza a börtönbe.
Az őr aznapi jelentésében csak ennyit írt:
„A szolgálat alatt semmi különös nem történt.”
*
Megdöbbentő hírt kaptam!!!
M. Nagy László írta:“Ma reggel Lajos barátunk elindult a Tejúton, gyalogosan, az örök élet birodalmába…”
Tegnap nyitottam e szobát az általa elmesélt történettel…
Isten nyugtassa békében!
Legyen a fenti írás egy szál rózsa a sírjára!
Hozzászólások