Irénke küldte az alábbi anyagot:
Sokan a halottak napját és a mindenszenteket szinonimaként, egymás helyettesítésre használják. Pedig ez óriási tévedés, ugyanis két külön ünnepnapról van szó. Amiatt valóban megtévesztő lehet a két fogalom, hogy előbbit november elsején, míg a másikat november másodikán ünnepeljük, így sokan gondolhatják, hogy ugyanarról az ünnepről beszélünk. A mindenszentek napján az üdvözült lelkekről emlékezik meg a katolikus egyház. Nyugaton 609-ben tűnt föl először ez az ünnep, amikor május 13-án a Szűz Mária, Vértanúk Boldogasszonya és minden vértanúk tiszteletére IV. Bonifác pápa felavatta a római Pantheon épületét. November első napja a megemlékezés napjaként a 8. században, 741-ben, III. Gergely idején jelent meg először. Általános szokássá vált, hogy mindenszentek napján a hozzátartozók rendbe teszik halottaik sírját, melyet virágokkal díszítenek, és gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A halottak napja keresztény ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. Az ünnepet minden évben november másodikán tartják, mely a naptárakban is szerepel. Halottak napján szinte mindenki gyertyát, mécsest gyújt meghalt szeretteikre emlékezve, és a temetőkbe is nagyon sokan látogatnak ki, hogy virágot vigyenek a sírokra. A keresztény egyház hivatalosan 998-ban celebrálta először önálló ünnepként a halottak napját, de a liturgiákban már az időszámításunk szerinti III. századtól megtalálhatók az ünnepre vonatkozó feljegyzések. Széles körben pedig a XI. századtól terjedt el a keresztény világban. E heti összeállításunkban erdélyi egyházvezetők mondják el emlékeiket és gondolataikat a halottak napjáról.
http://www.kozpont.ro/hirek/kultura/halottak-napja-erdelyben/?fbclid=IwAR3zjariIEF3YyBNz9A2AEly9P2nt6KMEz0zHdkfIf4kb7iX2yNN2OXo_lI
Reviczky Gyula: Halottak napján
II.
Ez a halál, a hervadás hava.
Emlékezzünk halottainkra ma.
Óh, mert kinek nincsen köztünk halottja,
A temetőben vagy saját szivében!
Menjünk ki s hintsünk a hideg sirokra
Könnyet s virágot; ma a könny se szégyen.
Ki vesztett gyermeket, szülőt, arát;
Ki téged gyászol, hitves, jó barát:
Gondolja meg: e szomorú világon
Nemcsak porhűvelyünk: minden veszendő.
Elszáll az ifjuság, a nyár, az álom,
S hogy ne legyen multtá, nincs oly jövendő.
Melyen kedvünkre, nyiltan sírhatunk,
Egész esztendőben nincs több napunk,
Fájdalmunkat ma rejtegetni nem kell.
Halandó, gyönge testvérek vagyunk ma.
Sirok között egyenlő minden ember,
Akár ott sirva, akár oda jutva.
“Sirok között egyenlő minden ember,
Akár ott sirva, akár oda jutva.”
– bizony, így van.
Kosztolányi Dezső: Halottak
(részlet)
Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók között titokzatos megállók.
A mély sötét vízekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megmeredtek és örökre
szépek.
“Ha nincsenek is, vannak még.”
November 3-án Kosztolányi Dezső író, költő, esszéista, újságíró, halálára emlékezünk. Kosztolányi Dezső Szabadkán született 1885. március 29-én és Budapesten hunyt el 1936. november 3-án. A Nyugat első nemzedékének kimagasló formaművésze, a XX. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja.
Milyen fiatalon halt meg! Milyen kár, hogy nem tudott még sokáig alkotni!
“Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van valami, ami több, mint az élet.”
Wass Albert
Isten nyugosztalja békében drága eltávozott szeretteinket!!! Mi is megyünk utánuk, ha eljön az ideje. De nekünk még tennivalónk van ideát.