Kora reggel felkerekedtünk mind az összesen. Piri mama hazautazott. Apa gyűlt. Nekünk pedig délig szabadprogramunk volt. Villamosoztunk, megetettük a galambokat, számtalan esküvői kelléket vásároltunk, úgymint: képeslap, csomagolópapír, hajdíszek a lánynak, virág, melyből csupán két rózsafejet törtünk le kóborlásaink során.
Némi rajzfilmnézés után, apa irodájában felöltöttük a szépruhánkat, Péter a csudaszép szoknyámra kent egy vajaskenyeret s indulhattunk az esküvőre. Ekkorra már alaposan lerágtam a gyönyörűen lakkozott körmömet, hiszen pár órája eszembe jutott, hogy a rózsaszirommal töltött kosárkákat otthon felejtettük. Aggodalmam még jobban megnőtt, amikor megláttam, hogy minden ovistársunk kezében ott lapul a pompázatos kosárka, melynek tartalmát Iza óvóra fogja szórni, midőn a szertartás után hites urával kivonul a templomból. A botrány kitörése előtt gondoskodó anyukák jóvoltából, a tartaléknak előkészített rózsasziromból markolásztak gyermekeim.
De addig még sok volt. Először is el kellett dönteni, hogy melyik szerszámostáska illik leginkább az esküvői szerelésemhez. Apa nem lévén, autó sem lévén, magammal kellett cipelnem a legszükségesebb kellékeket, úgymint cserebugyik, cserenadrág, csereharisnya, kifestősök, ceruzák, vizesüvegek, keksz, törlőkendő, kiskabát, nagykabát, kissapka, nagysapka. Nem számíthattam arra, hogy mire a gyűlés végeztével, a tartalékkal megrakott autóval apa megérkezik, senki nem pisili össze, nem eszi le végzetesen magát, a szertartás alatt senki nem szomjazik meg, éhezik meg, nem esik pocsolyába, nem lesz eső, szél és hurikán.
Az istentisztelet ötödik percében Borcsa rázendített a Tej kell című, a gyerekek körében igen népszerű slágerre. Mindenki ült a helyén, csodálta Izaóvó királylányruháját, Borcsának pedig tej kellett. Hogy véget vessek az egyre hangosabb dalnak, ki akartam surranni a templomból, persze gyermekestől. Péter ezzel nem értett egyet. Szerinte Borcsa menjen ki, kérjen tejet, akitől akar, én maradjak. A pad alatt susmutoltuk a nagy kérdést. A szakadék mélyül: Borcsa zokogva tejet követelt, Péter bent akart maradni velem. Nem is tudom, hogy értünk ki. Persze tej a templomkertben sem volt, de ott lehetett legalább hangosan zokogni és észt osztani.
Rózsaszórás, fotó, cukorkaosztás békében kipipálva.
A vendéglátás simán ment. Nagy kert, csúszdakomplexum. Péter egész délután biciklizett. Borcsa is elvolt a gyermekekkel. Nem sokat láttuk őket. Egy teljes zeneszámot végig tudtunk táncolni, anélkül, hogy bárki cibált volna. Szép esküvő volt.
Hozzászólások