M. Simon Katalin:
Gyarlóságaink
Mit teszünk tulajdonképpen,
pezsgőt bontunk ünneplőben,
szavaink mögé rejtőzünk,
félrefordítjuk a fejünk?
Pénzzel erőt vásárolunk,
teljesnek képzeljük magunk,
ha utunkban virág nyílik,
eltapossuk, ahogy illik?
Mit teszünk tulajdonképpen,
nem hiszünk már a mesékben?
Hogyha számon kérik bűnünk,
bárány bőrébe rejtőzünk?
Ezt tennénk? S ha fáj a vétkünk,
bocsánatot sose kérünk,
hogy nézhessünk egymás szemébe
önmagunkkal kibékülve?
***
A gyarlóság mindennapos emberi tulajdonság, elsősorban önön magával szemben. Olyan, ami állandó jelként az ember feje felett lebeg, ami figyelmeztet, hogy ne engedjen a kísértésnek, legyen erős ellenállni neki, vagy ha megtörténik értékelje jelleme korrigálására.A gyarlóság nem bünügyi kategória. Szembesülni nehéz vele, mert ahhoz nagy lélekerő és jó indulat, nemes szív kell. Ha nincs ez, ellenáll, nem ismeri el, s még kevésbé javít rajta. Túllépni igyekszik, tagadni mindazt, amit lelke mélyén egyébként is tud. Cica verse ebből felvillantott néhány képet, tovább lehet gondolni, sok hasonló gyarlóság akad életünk során, amiből lehet tanulni…
Egy korábbi versemben írt gyarlóság, amit mindig jóra lehet váltani…
Seres László:
RÉSZEG KIALVATLANSÁG
Egybecsapott görbe éjszakákon
minden ma van. Nincs tegnap, se holnap.
Nem szabhat soha bűntudat, mámor
határt, hogy kijózanodjak.
Csak te. Te mérsz időt, teret körém.
Mert vagy. Általad kél s nyugszik a Nap.
Részeg kialvatlanság bűvkörén
érkezem, hogy visszahódítsalak.
Hozzászólások