D.N. Éva: Boldogság
Boldognak lenni, ahhoz is képesség kell! Meg kell tanulni az apróságoknak is örülni, egy virágnak, egy arcnak, egy mosolynak, egy lepkeszárnyának, felhőnek, vagy akármi másnak, a „csendes csodák“-nak…
Barátnőm mondta: „ Sok millió ember apró vágyai, örömei viszik előbbre az életet“.
A boldogság színes madara gyorsan elszáll, ha mohón rárontunk. Ha mégis elkapjuk és kalitkába zárjuk, elveszti a színét és szomorúsággá változik.
Csak ha óvatosan, lépésről- lépésre, megfelelő áhítattal és tisztelettel közeledünk hozzá , enged közel magához, de még így is számolnunk kell azzal, hogy a következő pillanatban már tova is száll…., de talán egy színes tollát nálunk hagyja,… a következő viszontlátásig….
Az ember nem ülhet kitárt karral és kitátott szájjal, arra várva, hogy a boldogság majd odaszáll. Boldognak lenni, az egy aktív állapot – munka és képesség (ami kitartással megtanulható) : megkeresni minden napnak a szépségét, a rossz mögött is felfedezni valami jót, felfogni a pillanatban rejlő Csodát.
Boldogság – talán nem is ez a megfelelő szó- inkább lelki béke, önmagunk, az életünk, mások elfogadása, de nem passzívan, hanem aktívan, segíteni, változtatni, jót tenni, örömet okozni, ahol lehet, nem sokat várni, de mindent adni …és hinni abban, hogy érdemes, hogy mégis érdemes.
Hozzászólások