Szombatot őszi vásárral kezdtük a Péter iskolájában. Ez egy számomra kedves kezdeményezés, viszünk mindenféle eladnivalót, majd jól megvesszük, s gyűl egy kis pénz erre-arra, most például az iskola udvarának rendezésére. A gyerekeinknek fogalmuk sincs a pénz értékéről, a vásár jó alkalom változtatni a helyzeten. Péntek este a gyerekek összeválogatták az eladásra szánt játékokat, felcímkéztük a zakuszkát, a paradicsomlevet és sütit készítettünk.
Szombat reggel az anyagiak dolgát rendeztük, mindenki előkereste a játékos kosár legmélyéről a pénztárcáját, 10-10 lejt kaptak. Leszögeztük a szabályokat: bármit lehet vásárolni, beleértve az édességet is, ebédet a felnőttek fizetik, azonban költségvetés kiegészítés, átcsoportosítás más forrásból nem lehetséges. Meg is értették.
A portékánkat ki sem pakoltuk, Borcsa már felvásárolta a pompás csillogó türkíz karkötőt, valamint további elengedhetetlenül fontos kellékeket. Ezzel a vásár 15. percében kiürítette a kasszáját. Péter megfontoltan csak 50 banis játékokat vásárolgatott. Gyűlt a kosárban a cucc, tömte finomságokkal a hasát. A vásár végén még mindig volt 5 leje. Meg is dicsértük, milyen okosan gazdálkodott. Hazaindulás előtt megvette a vásár legdrágább tortaszeletét 5 lejes egységáron.
Hozzászólások