Sok évvel ezelőtt cumisüveget nyomtam a gyermek kezébe. Ma már nem tenném. Esténként e póttárggyal spóroltuk meg magunkat a gyermekektől. Egy üveg tej kíséretében szépen elaludtak.
Hosszas tanácskozások után elérkezettnek láttuk az időt, hogy megváljunk a cumisüvegektől. Be is pakoltuk mind a hatot egy zacskóba, felakasztottuk a nappaliba a lámpára s vártuk, hogy elvigye a Cumitündér. Biztonság kedvéért levélben fejeztük ki az óhajunkat, miszerint arra való kisbabáknak küldjük lestrapált üvegjeinket, s cserébe kérjük, ajándékozza meg ezt a két nagylelkű gyermeket némi földi jóval, úgymint: sok pici autó, egy nagy autó, csillogóhajú póniló és egy tündérlány.
Másnap az urammal bevetettük magunkat a játékboltba. Öt év alatt alig vásároltunk a gyerekeknek játékot. Örököltek, kaptak. Élvezettel szemléztük a polcokat. Megadtuk a módját a lekenyerezésnek. Felmerült, hogy inkább plüss mackókba kellene gondolkodni, ha este a fejünkhöz vágják, ne a műanyag póni csattanjon.
Estefelé észrevettük, hogy a Cumitündér kicserélte a zacskót. Volt nagy öröm, vigaszság. Pont lefekvésig tartott. Mindenki gondosan bepakolta az ágyába Cumitündér ajándékát. Apa felszolgálta két bögrében a tejet. Péter jóízűen elkortyolgatta, s lefeküdt. Borcsa zokogva közölte, hogy a tej ki fog folyni, mikor issza. Merthogy ő lefekve gondolta el a tejivást. Szaporítottuk a szót egy darabig. Anya-/apahívás, mesemondás, összebújás, anya kiküldése a szobából. Ebben a sorrendben ismétlődött a történet néhányszor. Akkor Borcsinak eszébe jutott, hogy hagyjuk égve a házikólámpát. Égve hagytuk. Alvás reggelig. Ébresztő hatkor. Némi kesergés, lónyerítetés. Kezdődött a nap.
Hozzászólások