Firenze-szindróma
Más néven Stendhal-szindrómának is szokták nevezni a jelenséget, amikor valaki szó szerint elájul egy nagy művészeti alkotás láttán. Stendhalra ugyanis olyan súllyal szakadt rá a reneszánsz festők nagysága, amikor 1817-ben ellátogatott Firenzébe, hogy a szíve majd kiugrott a helyéből, elfogta a szédülés, és attól félt, menten összeesik. A Firenzébe látogató turisták közül valóban sokan élnek át gyorsabb szívdobogást, szédülést vagy akár hallucinációkat, amikor élőben szembesülnek a legnagyobb művészeti alkotásokkal. És habár a pszichiáterek régóta vitatkoznak azon, valóban létező kórképről van-e szó, az érintettek mindenesetre elég komolyan veszik ahhoz, hogy felkeressenek vele egy kórházat, és akár még antidepresszánsokat is kérjenek a tüneteikre. A firenzei Santa Maria Nuova kórház alkalmazottai már hozzászoktak a hozzájuk forduló turistákhoz, akik kábaságról, szédülésről, hányingerről, illetve tájékozódási zavarról számolnak be közvetlenül azután, hogy megcsodálták a Dávid-szobrot, az Uffizi Képtárban látható remekműveket és a toszkán város más kincseit.
Az alábbi anyagokat Viktor küldte:
MICHELANGELO ÉS FIRENZE
Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni 1475-ben született a Firenze melletti helységben, Caprese-ben. Apja adminisztrátor volt Capreseben, de Michelangelo születése után pár hónappal visszaköltöztek Firenzébe.
Már a gyermek Michelangeloban meglátszott a különleges tehetség. Mivel apja nem volt elragadtatva a fia művészi hajlamától, csak relatív későn, tizenhárom éves korában adta tanoncnak Domenico Ghirlandaio mellé, eredetileg három évre. Egy év után azonban elhagyta, mert nem volt már mit tanuljon tőle. Ekkor már Giotto-t és Massacio-t másolta. Az uralkodó Lorenzo de Medici, aki nagy mecénás volt, felfigyelt rá és pártfogásába vette. Ez nagy előnyére vált Michelangelonak, mert bekerült a művészek társaságába, akik körülvették Lorenzo Medicit, és szabadon tanulmányozhatta a Mediciek hatalmas antik görög, római szobor gyűjteményét.
Lorenzo di Medici alatt Firenze volt Európa művészeti központja. Lassanként a Mediciek elvesztették hatalmukat és a nagy művészek, mint Leonardo da Vinci, Verrochio, és végül Michelangelo is,- elhagyták Firenzét.
Michelangelo 1494-ben Bolognába költözik.
A Firenzei Dóm részére 1501-ben rendelnek egy Dávid szobrot. Michelangelo egy negyven éve elhagyott márvány tömböt felhasználva, megalkotta a világ egyik legszebb szobrát. Nem a Dómban kapott helyet, hanem a Városháza előtt, ahol jelenleg egy másolata áll. Az eredeti szobor az Akadémia múzeumban látható, a befejezetlen rabszolga szobrokkal együtt. A Michelangelo téren látható bronz másolatok eredetije a Medici Kápolnában vannak, kivéve a Dávid szobrot.
Az Uffizi képtárban látható “Doni Tondo” szent családot ábrázoló kép, messze megelőzi a korát, az alakok mozdulatai előre vetítik Jézus tragédiáját. Ez lett később a Manierizmus alapja.
A képsor első fotóján látható Michelangelo mellszobrot Batista Lorenzi alkotta. A síremléket pedig Vasari készítette 1570-ben.
A három nőalak a festészetet, a szobrászatot és a műépítészetet szimbolizálják.
https://www.flickr.com/photos/vikig/sets/72157653591343763
AZ UFFIZI KINCSEI
Az Uffizi képtár 45 termében, a reneszánsz legnagyobb művészeinek képei sorakoznak, Michelangelo, Leonardo da Vinci, Tizian, Raphael, Verochio, Filippo Lippi, Caravagio, és még sok más nagy festő, de a Galleria sztárja Sandro Botticelli, főleg a Vénusz Születése és a Tavasz című nagyméretű képei által.
Alessandro di Mariano di Vinni Filippi, közismert nevén Sandro Botticelli, 1445 Május 17-én született Firenzében. Fra Filippo Lippinél tanul, és ő is Lorenzo de Medici pártfogoltja. Érdekes hogy Magyarországon is járt Fra Filippoval, és részt vett az Esztergomi bazilika freskójának festésében, amit Vitéz János érsek rendelt.
1470-ben már saját műterme van. 1482-ben festi meg a “Tavasz”-t és 1485-ben a “Vénusz születése” című képét. Vénusz modellje egy nemes ember felesége volt, Szimonetta Vespucci, akibe Botticelli halálosan és reménytelenül beleszeretett. (Nem csoda, csak meg kell nézni a festményt.)
Szimonetta korán meghalt, már nem élt, mikor a Vénusz születése elkészült. Botticelli soha sem nősült meg, s utolsó kívánsága az volt, hogy temessék Szimonetta lábaihoz, a Firenzei Ognissanti templomba. Oda is temették 1510-ben
https://www.flickr.com/photos/vikig/sets/72157655999545236
Az alább látható mennyezeteket a firenzei Medici palotában, a Palazzo Vecchio-ban és főleg a Palazzo Pitti-ben fényképeztük.
https://www.flickr.com/photos/vikig/sets/72157653877171593
A 18-19. század Firenzéjében már nem voltak nagy mecénások, mint Lorenzo de Medici, szobrászok viszont voltak, mint például Lorenzo Bertolini és Luigi Pampaloni. Ezeknek a szobrai elkerültek a világ sok nagy gyűjteményébe, Firenzében pedig csak a gipsz másolatok maradtak a Galleria Dell’Accademia-ban az eredeti Michelangelo szobrok melletti teremben lévő Gipszotekában:
https://www.flickr.com/photos/vikig/sets/72157653957862973
Firenze utcái:
Hozzászólások