A péntek esti Zorán koncertes kavalkádban Péter elveszett. Pár perc után került elő, de egy örökkévalóságnak tűnt, amíg kerestük. A karján ott virított a telefonszámom, de különösebben nem nyugtatott meg ez a tény.
Péternek annyira bejött ez az elveszős móka, hogy vasárnap este semmi egyebet nem akart, csak elveszni. Bátran lépkedett a tömegben, ügyesen surrant az emberek között, s ha észrevette, hogy követjük, hisztirohamot kapott. Fél 10-kor zártuk be a boltot, az uram szerint a második kazetta B oldalánál tartott a rockopera, úgyhogy már nem volt sok hátra. Megtépázott idegekkel vonultunk haza.
Hozzászólások