Seres László: Virtuálisan

Félretaposott élet.
Minden koppanás fáj.
Csapóajtók, folyosók, emeletek.
A léptek lelassulnak,
mint aki maga után jár.
Betegesen.

S hogy ne lássák, hogy újra itt van,
a padon ülők közt elvegyül.

Már nem is kérdez.
A kérdés drága gyógyszer.
Ő válaszra vár.

Lesi, ahogy kór kórra talál s amit hall,
fortélyait a „mittegyeneknek” őrzi első kézből
mindhalálig. Így gyógyítja magát.
Virtuálisan.